legutóbbi frissítés:2010. október 20.

A szegénység íze a szánkban

A harangzúgás a szegények egyetlen zenéje. Ők azok, akik - az itteni kis falvakban - fehérre meszelt falu szobákban szekrény, ágy és talán még egy asztal társaságában meghúzódva élnek, várva a pénzes postást, vagy ami talán még ennél is megalázóbb lehet, sorba állnak segélyért.

A szegénységnek szaga van. Ki ne érezte volna még ezt a szagot, amely olyan megmagyarázhatatlan érzést kelt az emberben, hogy legszívesebben még önmaga előtt is eltitkolná. Aki senyved a súlyától annak azért kellemetlen, aki viszont nem, az még gondolni sem mer rá, mert amilyen penge élen táncolva éldegélünk itt délen, bizonyos, hogy nagyon közel van a kétféle életlehetőség egymáshoz.

A városi szegénység másmilyen. Nem jobb vagy rosszabb, csak másmilyen. Munkahely híján, komolyabb bevételi forrás nélkül, esetleg három gyereket egyedül nevelve élni, bizonyosan sehol a világon nem lehet egyszerű. Az élet nagy tanító - tartja a közhely - de mit mondhat erre az olyan ember, aki ledolgozta élete felét-háromnegyedét és szembekerül azzal a borzalmas ténnyel, hogy nem tudott mit kezdeni az elmúló évtizedekkel.

Az évek pedig futnak. Néhány napja megélt friss élmény számomra a játékbolt csillogó kirakatát nézegető anya és pici gyereke, aki nem értette meg, hogy nem kaphatja meg azt a gyönyörű babát. Az anya tehetetlenségében, miután hiába magyarázta a hisztiző csöppségnek, hogy nem tudja megvenni  a játékot, elkezdte ütni a gyereket. Valószínűleg nem a gyerekre haragudott, hanem a helyzetre.

Helyzet pedig van. Mintha évről-évre többször látnánk ilyen jeleneteket, mintha évről-évre nőne gyomrunkban a gombóc az ilyen dolgok miatt. És mintha évről-évre nőne a bennünk lévő belső bizonytalanság, és a miatta kialakuló félelem.

A rendszerváltás óta igyekszünk elfelejteni a múltat, de nem tudjuk. Szeretnénk jól élni a mát de nem tudjuk. Szeretnénk ha bizakodva várhatnánk a jövőt, de lassan már az álmainkban sem találjuk. Nagy tanító az élet? Bizony az. Megtanít bennünket elviselni a sorsunkat, és még valamire amit már amúgy is tudtunk, hogy a szegénység ízét még sokáig ott fogjuk érezni a szánkban.   

                                                                                                    Pázmándi József

Az írás megjelent a déli képes mercato 2001 május 11.-i számában

---

Oldal: Mercato archív
mercato online - © 2008 - 2024 - mercatoonline.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat